2009. 09. 17. Sose táncolj nyilvánosan...
2009.08.24. 10:40
- Nem hiszem el! Olyan bunkó vagy vele! - mondta Judit. Egy kávézóban ültek Szimivel. A lány éppen a minapi fotózásról mesélt neki. - Tök kedves pedig.
- Akkor menj hozzá feleségül! - nyújtotta ki a nyelvét Szimi.
- Ne gonoszkodj! Látszik rajta, hogy tetszel neki.
- Nekem nem jön be. Túlságosan nyomul. Mindig ott van, ahol én.
- Te viccelsz? Talán arról ő tehet, hogy ott dolgozik, ahol te?
- Ajj... Arról nem tehet, nem is mondtam.
- Tisztára bolond vagy. Egy helyes, kedves, híres srác hajt rád, és te lerázod.
- Egyáltalán nem hiszem, hogy hajt rám. A híres emberek pedig nem vonzanak. Inkább taszít a tény, hogy hatvanmillió rajongó előtt kellene kézen fogva járnom vele. Tuti, hogy lincselés lenne a vége.
- Hm, titkos szerelem... - nézett álmodozó szemmel Judit.
- Felejtsd el. Mondom, szerintem nem akar semmit. Zavarja, hogy nem kaphat meg mindenkit, ezért csinálja.
- Hé, kezdem azt hinni, hogy egoista vagy!
- Tévedsz. Csak realista.
- Ez jó, ez nem, pocsék, rossz, kukába...
Szimi éppen képeket válogatott egy reklámújság számára. Krisztián fotói voltak, de ma valahogy fele sem tetszett a lánynak.
- Mi van ezzel a gyerekkel? - csóválta a fejét. - 234 képből talán 30 használható... - mondta maga elé. A kiválasztott képekkel átment Olgához. Előre érezte, hogy főnöknője ki fog akadni...
- Csak 30 kép? - kiáltott fel a nő. - És a többi?
- Úgy gondoltam, nem éppen megfelelőek...
- Meg kell ismételni a fotózást - felemelte a telefont. - Krisztián? Még ma gyere be. Nem, nincsen baj, csak egy kis pluszmunka. Jó, siess! Azt mondta, fél órán belül itt van - fordult Szimi felé. - Én bízom az ízlésedben.
- Köszi. Hidd el, a többi nagyon pocsék volt... - azzal visszament az irodájába. Leült a gép elé, s neki állt a következő munkájának. Közben bekapcsolta az mp4-es lejátszóját. Éppen Krisz egyik dala következett, az, amelyikre betanulták a táncot Márkékkal. Szimi gondolt egyet, felpattant. Az eleje nehezen ment, de utána teljesen belelendült. Visszatekerte a dalt, és újra táncolta a koreográfiát. Harmadjára már teljesen jól sikerült, de kicsit elfáradt, elindult az asztalához vízért, s ekkor...
- Uhh - kikapta a dugót a füléből. - Mindig ilyen suttyomban közlekedsz? - kérdezte az ajtóban álló srácot.
- Csak amikor visszadobod a képeimet. Mi nem tetszett rajtuk?
Látszott rajta, hogy nagyon ideges.
- Nem illettek bele a cég profiljába.
- Szerintem viszont tévedsz. Többször dolgoztunk már nekik, mindig meg voltak elégedve a képeimmel.
- Bizonyára. De itt én vagyok a marketinges és nem te.
- A főnök viszont Olga és nem Te! - szorult ökölbe a keze.
- Aki megbízik a döntésemben. Jó, gyere ide! - mondta a lány, s odahúzott egy széket Krisznek a gép elé. - Ezen a képen úgy vigyorog a lány, mint, aki megnyerte a lottó ötöst - mutatta a srácnak. - Tényleg azt gondolod, hogy ekkora élvezet az ágyban feküdni? Itt - mutatott egy másikra - fintorog. Ráncolódik az orra. Melyik nő venné meg ezt, ha azt látja, hogy a modell is pofákat vág rá? Érted már? Ezek lehet, hogy csupán apróságok, de forintok múlhatnak rajta.
- Te vagy a szakember - emelte fel a kezét Krisz. - Talán be kéne jönnöd a fotózásra, utasítgasd a modellt, ahogy akarod.
- Te meg a fotós vagy, akinek a legjobbat kell kihoznia az alanyból. Ha itt játszod sértődött Gyurkát, nem lesz jobb semmi. A kritikát is el kell viselnie, művész úr! - vigyorgott Szimi. Krisz belehajolt az arcába.
- Ha nem lennél ilyen jó táncos, örökre megharagudnék rád.
- Nem vagyok táncos. Csak voltam - hajtotta le a fejét a lány.
- Mi történt? - hökkent meg Krisztián.
- Tüdőrákom van.
Kimondta.
Meredten nézett Krisztiánra, de a srác szeméből nem megvetés, hanem csupa melegség áradt.
- Mikor derült ki?
- Néhány hete. Addig táncoltam egy csoportban. Egyik próbán rosszul lettem, elkezdtem fulladni. Mindenféle vizsgálatra küldtek, aztán a röntgenből kiderült, hogy rák. De még időben, így nem volt szükség kemoterápiára. Gyógyszeres kezelés alatt állok - mesélte el Szimi. - Azt hittem, meg fogsz vetni érte.
- Szégyelled?
- Igen. Fél éve már, hogy leszoktam a cigiről. Egyrészt a tánc miatt, másrészt egészséges akartam lenni. Erre tessék, egy halálos betegség áldozata lettem!
- De túl fogod élni. Meggyógyulsz és ez a lényeg.
- Köszi a biztatást.
Vélemények!
következő rész->
|