Nincs egy hete, hogy Szimi belépett a stúdióhoz marketingesnek, máris annyi munka szakadt a nyakába, hogy alig győzte elvégezni azokat. Ahogy mondani szokták: beledobták a mély vízbe. Még szerencse, hogy suliba csak hétvégén kell mennie, egy hónapban egyszer-kétszer. Változó. Arra mindig lesz ideje, mert a hétvégéi szabadok. Az első hétvégén volt előadása, így hazautazott. Barátaival elmentek kicsit szórakozni is. De ezen a hétvégén biztos, hogy nem tud majd menni. Be kell fejeznie a legújabb projectet, és még három fotózást le kell szerveznie. A hétfő egyébként nem volt Szimi kedvence, és valószínűleg nem is lesz az... Mivel az egyik fotós, akit vártak, éppen késett.
- Olga! A fotós még mindig nincs itt! - szólt be főnökének.
- Tudok róla. Nemrég hívott, hogy dugóba került, ezért a Reggelibe is későn érkezett. Majd jön. Addig foglald le a modellt!
- Rajtam nem fog múlni! - mondta, majd a fotós helyiségbe ment. Ott már ült egy lány és egy fénytechnikus. A háttér szürkére volt beállítva, a leányzó pedig élénkzöld felsőben és méregzöld szoknyában ült. Szőke haját bekreppelték, egyik oldalt feltűzték. A srác egyszerű pólóban és farmerban ült, magyarázott valamit a lánynak.
- Sziasztok! Én Szimi vagyok, az új marketinges. Kicsit késik a fotósunk, de ha addig kértek valamit, hozathatok!
- Nem kérek, köszi. Amúgy Lea vagyok - mondta a modell.
- Erik - nyújtotta kezét a srác. 
- Szuper - mosolygott Szimi. - Különben mióta modellkedsz? - fordult Lea felé.
- Kb. egy éve. Most egy magazinnak készítünk pár fotót.
- Nagyon jó dolog lehet.
- Majd csinálunk rólad is - ajánlotta fel Lea. Szimi egyből hárított.
- Nem, köszi! Amúgy sem öltöztem úgy...
- Hülyéskedsz? Baromi jól nézel ki! - kiáltott fel Lea.
- Azért egy fotózásra nem így mennék - mutatott magára Szimi. Egy fehér felsőt vett fel arany mintával, hozzá világosbarna szoknyát és egy fehér topánkát. Csak fekete szemceruzát használt és kevés szempillaspirált. Száján ajakír volt.
- Tök jól nézel ki - szólalt meg a háta mögött egy ismerős hang. Szimi lassan megfordult.
- Ez nem lehet igaz!
Krisztián állt előtte, kezében fényképezővel, vállán kis táskával.
- Te vagy a fotós? - kérdezte, bár a dolog egyértelmű volt...
- Igen. És te a modell? - viccelt Krisztián.
- Nem. Az új marketing menedzser vagyok.
- Ja! Értem. Szia Lea! Állj be, légy szíves!
- Oké - pattant fel a lány, majd pózba vágta magát a szürke háttér előtt.
- Itt maradsz? - fordult Szimi felé.
- Millió dolgom van...
- Csak pár perc. A kezdő fotók után csinálok rólad is párat - kacsintott Krisz.
- Felejtsd el - tartotta maga elé a kezét Szimi, mintha attól tartana, hogy máris kattan a gép.
- Akkor legalább közöset! - fogta könyörgőre Lea.
- Na, jó. De siessünk ám! - bólintott végül rá a lány.

- Jó, most tedd a karod Lea vállára. Lazán! Ne vágj arcokat! - adta ki az utasításokat Krisztián.
- Nehéz, ha ilyeneket mondasz!
- Légy flegma, de ne fintorogj! Attól ráncos leszel - vigyorgott a srác. Erik felnevetett.
- Ha szívatsz, megyek az irodámba!
- Oké, abbahagytam. Most told a csípődet jobbra. Neked jobbra! Jó! Lea, te állj oldalra, úgy, hogy jobbra nézz. Támaszkodj mindkét karoddal Szimóna vállára. Kicsit told ki a popsidat. Így tökéletes!
- Köszönöm! - mondta Sziminek Krisztián. - Ha gondolod, mehetsz a dolgodra. Át kell neked is nézned a képeket.
- Így van. Majd hozd be. Sziasztok!
Szimi később az irodájában ült, és a monitort nézte. Nagyon igyekezett a képre koncentrálni, amit éppen próbált átszerkeszteni. Egy plakáthoz volt szüksége rá. Közben fülében szólt a Pokerface.
"Can't read my,
Can't read my
No he can't read my poker face"
Combján dobolta a dallamot, ahol pedig tudta, maga elé énekelte a szöveget is. Így látta meg őt Krisztián, amikor benyitott az irodába. Nekitámaszkodott az ajtófélfának, és mosolyogva nézte a dudorászó lányt. Nem akarta megijeszteni őt, de biztosra vette, hogy kíváncsi a fotókra.
- Öhm, Szimóna!
A lány nagyon vicces mozdulatot tett: bal kezével a forgószék karfájába kapaszkodott, miközben a jobbat felemelte, s mindkét lábával a levegőben kalimpált. Majd egyensúlyát visszanyerve gyorsan kivette a füléből a dugót.
- Mondd! - nyögte ki. Krisztián közben hasát fogta a nevetéstől. - Ha kiszórakoztad magadat, esetleg elárulhatnád, hogy miért hoztad rám a frászt - morcoskodott.
- Itt vannak a fotók. Nézd át! - nyújtotta felé a memóriakártyát.
- Rendben van. Szia! - vette át Szimi és egyből a gép felé fordult.
- Máris elküldesz? - lépett közelebb a srác.
- Én itt dolgozom. Nem csak kattintgatok egy géppel.
- Én meg nem csak kattintgatok. Retusálok is.
- Szuper. Akkor dolgozzunk mindketten!
- Együtt?
Nem adja fel a srác... Szimi a fejét rázta.
- Szeretek egyedül dolgozni.

Vélemények!

következő rész->