- Tegnaptól főiskolás vagyok - mondta Szimi.
- Mintha nem tudnám! - nevetett Era.
- Csak olyan hihetetlen. Azt hittem, nem jutok el idáig soha.
- Mert kis hitű vagy. Most hová mész?
- Állás interjúra. Drukkolj!
- Ez csak természetes.

- Miért szeretne nálunk dolgozni?
- Mindig érdekelt ez a szakma. Nagyon foglalkoztatnak a reklámok és a promóciós dolgok. Szeretek szervezni, menni mindenfelé, de közben kicsit ülni az irodában is.
- Előző munkái? Referenciái?
- Ebben a szakmában még nincsen különösebb tapasztalatom. Viszont terveztem már rendezvényre plakátot, illetve szerveztem már bulikat. Nagyon lelkes vagyok és kreatív.
- Ön nem itt lakik.
- Így van. De meg tudom oldani a dolgot.
- Akkor azt hiszem, a mi emberünk. Szerintem az egyszerűség kedvéért tegeződjünk. Hívj Olgának!
- Rendben van - fogadta el a felé nyújtott kezet Szimi. Fülig ért a szája. Bár tudta, hogy közölnie kell Erával a rossz hírt: pár hét együtt élés után, újra magányosan kell laknia. Ez a munka viszont mindent megér. Szimóna, a marketing menedzser!
- Semmi gond - mondta Era, amikor barátnője megérkezett és mindent elmesélt. - Tudtam, hogy ha ezt az állást megkapod, elhagysz. Vagy, ha nem ezt, egy másikat... Ez nem hosszútávra szólt.
- Hiányozni fogsz! - ölelte meg őt Szimi.
- Te is nekem!
A lány könnyezve indult el összepakolni a cuccait.

- Az eredményei nagyon jók - mondta az orvos Szimónának. - Nagyon gyorsan gyógyul. A gyógyszereket szedje rendesen!
- Minden utasítást betartok. Újra egészséges szeretnék lenni.
- Jól teszi. Akkor két hét múlva jöjjön vissza kontrollra.
- Itt leszek!
Az orvosi vizsgálat után Szimi folytatta a pakolást. Egy ismerősét kérte meg, hogy segítsen neki költözni. Szerencsére sikerült lakást találnia, korrekt áron, nem rossz környéken. Még mielőtt bárki megkérdezné, mi lesz a főiskolával, el kell árulnom, hogy Szimi csak levelezőre fog járni. Direkt így tervezte, a tanulás mellett dolgozni szeretne. Azzal, hogy felvették ebbe a stúdióba, teljesült a vágya. A főnöknő igazán kedves. Bár Szimi kevés tapasztalattal rendelkezik, mégis bízott benne, hogy sok tehetség buzog a fiatal lányban.
- Tomival ma este meghívnánk egy vacsorára. Ez amolyan búcsú ajándék-féle volna a részünkről - ajánlotta fel Era.
- Igazán kedves tőletek! Egyértelmű, hogy megyek. Hol lesz?
- Az meglepetés. Majd érted küldünk valakit.
- Mi? Nem hármasban leszünk? - nézett csodálkozva Szimi.
- Nem gondolod, hogy az ország szívébe költözöl, és csak tőlünk köszönsz el, ugye? Természetesen elhívtunk mindenkit, akit csak tudtunk és elértünk. De, hogy kiket, az meglepetés lesz!
- Oké. Szép legyek?
- Te mindig szép vagy!
- Tudod, hogy értem! - nevetett a lány.
- Csípd ki magad - kacsintott Era.
Az este hamar eljött. Szimi, akinek szögegyenes haja volt, ezúttal egy kevés hullámot tett bele hajvasalóval, majd az ujjaival fésülte ki azokat. Hétköznapokon csak alap sminket viselt, de most kicsit erősebben festette ki magát. Fekete ceruzával kihúzta a szemeit, majd sötétbarna szemhéjpúdert tett fel. Kevés korrektort használt, átlátszó szájfényt. Öltözéke is másabb volt, mint a megszokott: sötétbarna felső, amin arany minta van, valamint egy világosbarna szoknya. Táskája fekete volt, benne ajakír, zsebkendő, lakáskulcs, csupa női holmi, ja, és persze az elmaradhatatlan mobil :). Éppen elkészült mindennel, amikor csöngettek. Egy taxi várta őt a kapu előtt, amely elvitte az étteremhez.
- Szia! Helló! De jó, hogy látlak! - üdvözölte őt a vendégsereg, amint belépett. Szinte minden közeli ismerőse jelen volt az eseményen. Mintha valamit ünnepelnének, és nem is búcsúznának...
- Remélem, nem fogsz elfelejteni - ölelte meg őt Verus. Anno Judit koncertjén találkoztak először. Azóta egészen jó barátnők lettek. Bár nem egy városban laktak, gyakran találkoztak. Verus hosszú barna hajú, barna szemű, csinos lány volt. Sok fiú megfordult utána, de ő csak a barátját szerette.
- Ádám hol van?
- Nem tudott eljönni, sajnos dolgoznia kell. De üdvözöl, és azt üzeni, hogy meg fogunk majd látogatni.
- El is várom! - vigyorgott Szimi. 
 

Vélemények!

következő rész->