- Nem hiszem el, hogy elrángattál ide - forgatta a szemét Szimi. - Tudod, hogy nem rajongok az ilyen izékért. Mi is ez?
- Promóciós fellépés - mondta Judit. - Hidd el, nem bánod meg! - kacsintott, majd felment a színpadra. Szimóna közben elővette a fényképezőgépét, hogy addig se unatkozzon. Ha tudta volna, hogy ide hozza őt Judit, elhívta volna Erát is. Így viszont egyetlen társa a gép maradt. Átkapcsolt videó módra, így később Judit is visszanézhette, hogy mekkora sikere volt. Ahogy pásztázta a közönséget, lassan haladt balról jobbra, majd vissza.
Az utolsó képkockáknál kicsit tovább ment, s alig pár méterre tőle egy ismerős alakot sikerült felvennie, amint kiszáll az autójából. Fekete napszemüvege takarta szinte a fél arcát. A napos idő ellenére fekete nadrágban és pólóban feszített. Magabiztos, ruganyos járása félreismerhetetlen volt. Szimi kikapcsolta a gépet, és elfordult. Már értette, hogy miért hozta el őt ide Judit. Visítozó lányok hangja csendült a fülében. Oldalra fordult, és látta, amint két szőkés hajú lány indul a srác felé, aki nevetve üdvözölte őket. Bizonyára régi rajongói, akik követik mindenhová. Mosolyogva nézte, ahogy közös fényképet készítenek. Egy ismerős dallam csendült a fülébe:
"Vágytam rá már régen
Bárhogy vártam, kértem
Váratlan jött, de ma utolért"
Judit az utolsó, ráadás dalt játszotta, amikor egy kéz megérintette Szimi vállát.

- Örülök, hogy látlak.
Ismét az a zöld szempár. Valahogy olyan, mintha hipnotikus hatással lenne rá.
- Elérted a célodat - mondta. Krisztián erre furán nézett rá. - Judit hozott el ide. Gondolhattam volna, hogy nem véletlenül - csóválta a fejét Szimi.
- Ja, hogy azt hiszed, én kértem meg? Tévedsz.
- Lehet.
- Szóval nem látsz szívesen? Pedig megmentettelek! - próbált viccelni Krisztián.
- Nem voltam életveszélyben.
- Azt te csak hiszed! Akkora tömegben simán eltaposhattak volna. De nem válaszoltál a kérdésemre.
- Semmi bajom veled. Csak nem szeretem, ha a hátam mögött kavarnak.
- Ha valaki is kavart, az Judit volt. Biztosíthatlak róla, én nem tudtam róla, hogy itt leszel.
- Jó, elhiszem.
- Sziasztok! - jött oda Judit, és adott két puszit Krisztiánnak. - Hát találkoztatok - vigyorgott.
- Gondoltam, hogy te tervelted ki az egészet - nézett rá szúrósan Szimi.
- Csak jót akartam - szontyolodott el Judit. Közben Krisztiánt hívták a színpadra.
- Tudod, hogy nem szeretem, ha a hátam mögött szervezkedik valaki - fordult Judithoz Szimi.
- Szegény srác már nagyon aggódott érted.
- Elhiszem. Mondtál neki valamit?
- Nem. Azt se tudta, hogy jössz. Meglepetésnek szántam.
- Kedves tőled, de legközelebb legalább engem avass be. Amúgy csináltam egy jó videót.
- Majd felteszem a honlapomra, ha tényleg olyan jó. Menjünk vagy megnézed a koncertjét?
- Ha már itt vagyunk... Kíváncsi vagyok rá. Még sosem hallottam.
Éppen egy saját dalát adta elő az új albumáról. Nagyon tetszett neki, főleg a tánc. Próbálta leutánozni a fiúkat.
- Te nem vagy semmi!
Judit könnyezve nevetett Szimi bénázásán, aztán látta a lány, hogy Márk és Patrik is rajta kacagnak, s kicsit elpirult. Majd a srácok megmutatták a mozdulatokat neki.
- Ti meg honnan tudjátok?
- Profi táncosok vagyunk - mondta Patrik. - Simán le tudunk másolni szinte bármilyen koreográfiát.
- Nah, akkor mutassátok meg!

Mire Krisztián lejött a színpadról, Szimi és Judit fáradtan ültek egy padon, ásványvizet kortyolgatva. Az ikrek sikeresen lefárasztották őket mind a tánctanítással, mind pedig humoros beszólásaikkal.
- Nektek meg mi bajotok?  - nézett rájuk csodálkozva Krisztián. Judit elkezdett nevetni, mire Szimi is bekapcsolódott. Márk és Patrik csak legyintettek egyet, és a kocsi felé vették az irányt.
- Megtanultuk az egyik dalod koreográfiáját a fiúk segítségével - bökte ki végül Judit.
- Nahát. Az arcotokból ítélve nem most szeretnétek megmutatni nekem.
- Nyertél - mosolygott Szimi.
 

Vélemények!

következő rész->