- Judit?
- Szimóna?
Csodálkozva néztek a másikra. A felismerés villámként csapott beléjük. Egy este alatt kétszer is? Ez nem lehet véletlen!
- De örülök neked! - borultak egymás nyakába.
- Nem hittem volna, hogy eljössz! - mondta Szimi.
- Igaz, nagyon fáradt vagyok most a koncert után, de úgy gondoltam, egy kis bulizás nem árthat. Te hogy kerülsz ide?
- Elhoztak a haverjaim - válaszolta Szimi. - Valahol elvesztettük egymást, én meg gondoltam, iszok egy koktélt.
- Ó, én is kérek! Narancsos?
- Köszi, narancsot csak vodkával, de azt most nem ihatok.
- Ja, tényleg! Bocsi! Akkor?
- Nekem epres.
- Király. Kérnénk egy epres és egy narancsos koktélt! - szólt oda Judit a pultosnak.
- Egyébként hogy vagy? - kérdezte Judit.
- Jobban, köszi. Hétfőn megyek ellenőrzésre.
- Remélem, minden rendben lesz.
- Én is! - mosolygott Szimi. - Valahogy nincs kedvem most táncolni. Pedig, amikor elindultunk, akkor még olyan bulihangulatom volt... - mondta, miközben körbenézett. Mindenhol tomboló fiatalok, a lányok rázták a csípőjüket, a srácok meg élvezték :).
- Kicsit fáradt vagyok, de azért majd beállok én is ropni egy kicsit.
- Nekem inkább meg kéne keresnem a többieket...
- Jól vagy? - nézett Judit a sápadó lányra. Szimi arca vetekedni kezdett fehér felsőjével...
- Nem teljesen. Kimegyek levegőzni.

Elindult a tömegben, miközben kezét a mellkasára szorította. Már nem érzékelte a sok embert, csak ment. Homályosan látott, a villódzó fények nem zavarták. Egyszer csak elejtette a kezében lévő poharat, s a föld felé kezdett zuhanni...
Két kéz simult ekkor a derekára. Elvesztette az eszméletét, miközben továbbra is kifelé tartott a helyiségből, hiszen valaki vitte őt... Hirtelen friss levegő csapta meg az arcát. Magához tért.

- Hogy vagy? Szorítsd meg a kezem, ha érted, amit mondok! - szólt valaki. Szimi erőtlenül kapaszkodott az illető karjába.
- Nyisd ki a szemed.
A lány falfehér arccal nézett a zöld szempárba. A srác arca mosolyba fordult.
- Erre szokták azt mondani, hogy jókor, jó helyen.
- Igaz - nyugtázta Szimi. Megpróbált a srác segítségével lábra állni. Kicsit még nehezen ment neki.
- Meg kéne keresnem a barátaimat. Velük jöttem.
Szimi agya egyre tisztult. Szemei az utcát pásztázták. A kocsi ott állt, de a tulajdonosa bizonyára még valahol bent bulizott. Most mi legyen? Hívja fel őket, hogy haza akar menni? De nem ronthatja el a mulatságukat!
- Haza vigyelek? - kérdezte a srác.
- Nem, köszi. Elég messze lakom innen. Felhívom inkább a többieket - kereste elő a telefonját. Többszöri csengésre vették csak fel. - Tomi? Hallasz? Kint. Nem, már jól vagyok! Köszi! Jönnek - fordult a fiú felé, miután mobilját visszatette a táskába.
- Akkor jó. Örülök, hogy jobban vagy. Gyakran előfordul ez veled?
- Mostanában igen. Sajnos, beteg vagyok.
- Mi a bajod?
- Az, hogy... - kezdett bele a lány, de ekkor Era rohant ki az ajtón, és a nyakába borult.
- Halálra ijesztettél! - mondta, amikor végre elengedte a lányt.
- Nyugi, semmi bajom. Ő - itt a srácra mutatott - segített nekem.
- Mondtam, hogy nem kéne eljönnöd - lépett oda Tomi. Szimi a fejét rázta.
- Muszáj élnem tovább. Nekem is jár a szórakozás.
- Jó, elég is volt belőle. Menjünk. Köszi, hogy segítettél - fogott kezet a hős megmentővel.
- Különben hogy hívnak? - fordult vissza a kocsitól Szimi.
- A nevem Krisztián.

Vélemények!

következő rész->