Köszönöm, hogy ihletet adtak:

Istenes Bence /Ben/ - műsorvezető (a történetben gitáros)
Korsós Judit /Lola/ - énekesnő (a történetben is, valamint Krisz felesége)
Éder Krisztián /SP/ - előadó (a történetben a nagy lamúr)
Kiss Ádám - humorista (a történetben Rita munkatársa)

Főszereplők még:

Júlia Rita - hangmérnök, műsorvezető
Redé Levente - Rita kisfia, Krisztől van




Interjú


- Miért Nr. 2. ?
+ Mert volt egy első változata. Talán egyszer azt is megvalósítom. Két fejezet elkészült belőle, de aztán az ihletem oda lett. A két történet lényegében semmiben sem hasonlít. Csak a címe ugyanaz, de az alapja teljesen más :).

- Miért nem lett konkrét fanfiction ezúttal?
+ Szeretek titokzatos lenni, és adott egy külön ízt a dolognak, hogy nem lehetett tudni, kik az igazi szereplők. Az sejthető volt, hogy valamiféle sztárok, de semmi más. Mondjuk, aki ismer, az rájöhetett, hogy kikről van szó :).

- Mi motivált?
+ Valami újszerűt, mást alkotni, mint, amit eddig. Kipróbálni ezt is. A vége volt a legnehezebb. Amikor már minden össze volt állva a fejemben, csak meg kellett fogalmazni. Meg átdolgozni az utolsó részben. Fúh, az kemény volt! Nem akartam túl hosszú részt, nehogy uncsi legyen, de ha kihagyok valamit, az sem jó.

- Miért pont ezek a szereplők voltak?
+ Éder Krisztián a kedvencem :). Nagyon kis édes, de mint pasi nálam nem jöhet igazából szóba. Megkedveltem a stílusát, ami képernyőn keresztül lejött, élőben megtapasztaltam, és imádom a dalait, ennyi. Ben, kedvenc műsorvezetőm, helyes, kedves, szintén fiatalabb nálam. Bár tudni kell rólam, hogy sokáig nagyon is vonzottak a fiatalabbak és ilyenekkel jártam. Lehet, hogy ha nem volna párom... De van, szóval nem téma :). Lola, kedvenc énekesnőm volt. Igazából SP miatt keveredett bele, állítólag a srác nagyon oda van érte. Gondoltam, kell egy pár is, így lett ő az. Zimány Lindát nem akartam :). Kiss Ádám kedvenc humoristám, szintén helyesnek, kedvesnek tartom. Neki szántam a másik szenvedő alany szerepét, a reménytelen szerelmest. Aki nem kaphatja meg sosem a neki tetsző lányt, mert másé a szíve. Rita egy visszatérő szereplő, már járt AFC Tomival is, mint tudjuk :P. Csak az egy másik leányzó volt, más karakter. Mégis hasonlít kicsit... Nem sokban.

- Rád mennyire?
+ Én is tudok így szeretni. Bár fiam nincsen, és az egy éjszakás kalandok sem vonzanak. Gondolkodásban nagyon hasonlítunk. Dührohamait megértem, s én is tudok gonosz lenni.

- Voltak karakterek, akiket nem nevezel meg. Ennek oka?
+ Különösebben nincsen. Igazából a fő karakterekre akartam helyezni a hangsúlyt. Úgy gondoltam, ha valakit csak úgy emlegetnek, hogy bébiszitter vagy az orvos, úgy nem szoríthatja háttérbe a többi szereplőt. Ezzel nem lekicsinyleni akartam őket, csupán fontossági sorrendet akartam.

- Általában minden sztoridban van tanulság. Itt is?
+ Egyértelműen. Fontos volt, hogy láttassam: amit teszünk annak következménye van, és minden tettünk kiderül egyszer. Krisz semmibe vette Ritát és a fiát, ennek később megitta a levét: felesége elhagyta.

- Megjelenik a végén az újságírói vénád is.
+ Nem véletlenül. Terveztem ilyet bele, főleg a téma és a szereplők miatt. Szerintem jól sikerült. Kicsit hosszú lett ugyan, de a lényeg benne van.

- Van olyan, amit megváltoztattál közben?
+ Ezúttal nincs ilyen. Ez egy teljesen új keletű dolog volt. Folytatást nem tervezek, egyelőre. Jegyzeteket ezúttal alig készítettem, csak a szereplők neve, az alapsztori és a részek száma lett leírva. A többit közben agyaltam ki.

- Miért lett most szomorkás ez a történet?
+ Szeretem a happy endet, de az életben nem minden rózsaszín. Látni kell a sötét oldalt is, hogy később értékelni tudjuk a színeket.



Nici írta:
Megjegyzés (talán inkább az olvasóknak, mint neked): Soha, de soha ne hallgasd olvasás közben a Children of Distance-től az Emlékezz rámot.

A véleményem pedig: Az első két fejezet nem igazán tetszett, de talán azért, mert még semmit sem tudtam a szereplőkről. De tovább olvasva... Nagyszerű történet! Nem számítottam happy endre, és nem is azt kaptam... A kedvenc részeim a >><< jellel megjelölt részek voltak. Gondolom, így már tudod, melyik lett a kedvenc fejezetem is. :) Külön tetszik még az, hogy újságokból, tévéműsorokból értesülünk a végén a dolgok állásáról. Szuper ötlet. Talán ez a fajta érzelemmentesség, tényszerűség az, ami megadja azt a hangulatot, hogy betekintést nyerhessünk az utolsó fejezetbe, ami pont az ellentéte. És talán ezáltal ért(het)jük meg Rita érzelmeit. Összességében tetszett, és a történeten látszik a fejlődésed, fejezetről fejezetre haladva egyre javul az egész.