Elérkezett a nap. A nap, amit oly' nagyon... nem vártam! Felöltöztem, alap sminket tettem magamra. Ádám értem jött. Bence már a hátsó ülésen feszített, öltönyben.
- Nem tudtam mást felvenni - szabadkozott. - Látom, ti egymáshoz öltöztetek.
- Teljesen véletlenül - mondta Ádi, majd beindította a motort.

Elsőként a Mátyás templomba mentünk. Judit gyönyörű volt a fehér ruhájában. Krisztián meghatódva nézte őt. Mindenhol virág, főleg fehér rózsák és sárga margaréták. Egyik oldalon az ara vendégei, a másikon Kriszé. Mi az utóbbi oldalra ültünk le, valahol középen. Nem akartam feltűnősködni. Kicsit nyugtalan voltam. Feszélyezett a helyzet.
Az igenek kimondása után átmentünk az étterembe. Minden csodaszépen volt feldíszítve. Mosolyogva néztem körbe. Ha nem ez a két ember lenne az ünnepelt, akkor teljesen jó lenne az egész...
Bence leült mellém.
- Frusztrál a sok ember. Azt hittem, jobb lesz, ha bulizok egyet, de eddig nem hatott rám.
- Majd később biztosan jobb lesz - fogtam meg a kezét. Judu lépett oda hozzánk.
- Remélem, jól érzitek magatokat - mondta.
- Persze - néztem fel rá.
- Kár, hogy nem hoztad el a fiadat.
- Hidd el, jobb ez így.
- Szívesen láttam volna. Még sosem találkoztam vele.
- Nem olyan nagy baj - hárítottam. Judu egyre furcsábban nézett rám. Ó, ha tudná! Levi egyre inkább olyan, mint Krisztián... Amikor azzal fenyegettem Kriszt, hogy elhozom, nem gondoltam komolyan.
- Pedig biztosan Krisztián is örült volna. Imádja a gyerekeket.
- Én nem vennék rá mérget.
- De hát miért?
Ádám leült mellém. Megfogta a vállamat, de én már emelkedtem fel. 
- Mert ő az apja Leventének. Ezért hívják Redének. Redé Levente.

- Mit mondtál? - kérdezte Judu. Többen döbbenten meredtek rám.
- Krisztián a fiam apja.
- Ez igaz? - fordult újdonsült férje felé.
- Igen - hajtotta le a fejét.
- Gyáva voltam, hogy nem mondtam el eddig. Sajnálom, hogy így kellett megtudnotok. Azt hiszem, jobb, ha megyek. Vár a fiam.
- Menjünk - fordult felém Ádi. Fürkésző tekintetek kereszttüzében indultunk haza.

>>A mai napon a Levente nevet adom neked. Viseld úgy, ahogyan ember viselheti. Élj úgy, hogy emberhez méltó légy.<<