Kicsi fiamat egy héttel később engedték ki a kórházból. Minden nap bent voltam nála. Muszáj volt szabadságot kivennem, de nem érdekelt, csak az, hogy Levente meggyógyuljon. Utolsó nap volt. Csendben ültem a fiam ágya mellett, amikor belépett.
- Hogy van? - jött oda az ágyhoz. Meglepődve néztem fel. Az aggódó munkatárs! Bár ő szeretne más is lenni...
- Jól. Holnap haza vihetem.
- Aggódtam értetek.
- Értünk?
- Igen. Te nem alszol eleget, ő pedig beteg.
- Ádi, nyugi. Semmi bajom.
- Ezt mondogasd otthon a tükrödnek. Bár az is csak azt válaszolná rá, hogy ne hazudj.
- Fejezd be. Pontosan tudod, hogy miért vagyok ilyen.
- Tudom, de már unom. Hány év kell még, hogy elfelejtsd őt?
- Száz év is kevés! - vágtam rá. Éreztem, hogy Levi mocorog. Felriadt. Rám nézett kis szemeivel, egyből megfogta a kezem. Arcomon könnycsepp gördült végig. Szeretem őt. Az apját is. Van, ami nem változik.
- Értetek jövök holnap - ajánlotta fel Ádám.
- Nem kell. Dolgozz - hárítottam rá sem nézve. Szerelmes volt belém, talán kezdetektől fogva. Sosem fogja megérteni, hogy nekem Krisztián marad az örök szerelem.

>>Zárt ablakon keresztül néztem a tűzijátékot. Aztán kinyitottam, hogy beengedjem az esti zajokat is. A szmog ide nem ért el. Csak az a dallam és a te hangod. Lenéztem az ágyra, ahol a fiunk aludt. Őt nem zavarta semmi sem. "Álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk." Az ő álmaiban te nem létezel, hiszen fogalma sincs róla, ki vagy. Én vagyok az, aki minden éjjel veled fekszik, reggelente veled kel. Talán ez a világ rendje. Vagy csak az életem.<<

- Üdvözöljük kedves vendégeinket. Műsorvezető társam, Rita kisfia meggyógyult, így ismét körünkben üdvözölhetjük őt.
- Köszönöm, Ádám! Így van, a fiam újra egészséges. Mai vendégünk pedig Judit, az énekesnő, akit mint tudjuk, eljegyeztek.
- Sziasztok! Igen, nagyon boldog vagyok.
- Előző műsoraink egyikében leendő férjed már szerepelt, és elmesélte megismerkedésetek történetét. Tudnál ehhez hozzáfűzni valamit vagy lenne cáfolni valód? - kérdeztem.
- Minden úgy igaz, ahogy mondta. Egy partyra voltunk mindketten hivatalosak, ott ismerkedtünk meg. Szerelem volt első látásra. A kezemet pedig egy romantikus vacsora alkalmával kérte meg pár hete.
- Igen rövid jegyességet terveztetek. Volt valami különleges oka? Esetleg jön a kis Krisztián? - célozgatott Ádám. Leütöm!
- Nem, dehogy! - nevetett Judu. - Nem volt semmi rendkívüli oka. Egyszerűen nem akarunk sokáig várni. Boldogok vagyunk együtt, szeretnénk minél hamarabb összeházasodni.
- Egyébként nagyon köszönjük a meghívást! Stábunk ugyan nem vesz részt a ceremónián, de mi utána készségesen beszámolunk az eseményről - mondtam. - Beszéljünk a távolabbi terveidről. Nem sokára megjelenik az új lemezed.
- A meghívást nagyon szívesen. És így van, az új albumomat vesszük éppen fel. A napokban például egy nagyon szép, szerelmes nótát szereztünk gitárosunkkal, Bencével.
- A felvételek során akadtak problémák?
Nem kicsit célozgattam. Judu vette a lapot.
- Nem mehet minden zökkenőmentesen. Természetesen akadnak gondok, de mindenre van megoldás.
- Kik működnek közre a munkálatok során?
- Nagyrészt a zenekarom és a stúdió munkatársai.
Véletlenül se nevezz meg, te ribanc. Ádi átvette a szót.
- Van olyan dal, amit teljes egészében te írtál?
- Igazából mindent együtt szereztünk Bencével. Ha valahol elakadtam a szövegben, mindig kisegített. Olyan van, ami a szívemhez nőtt, ez pedig a már említett szerelmes szám.
- Mikor jelenik meg pontosan az új album?
- Valószínűleg az esküvő után egy-két héttel.
- Sok a teendő még az esküvő körül? - tértem vissza a témához.
- Már nem igazán. Meghívók kiküldve, a legtöbben visszajeleztek, hogy jönnek. Zenekart hívtunk, több ismerősünk is fog énekelni. Ezen kívül a helyszín, a díszítés le van foglalva. Szinte már csak maga az esemény van hátra.
- Milyen ruhád lesz?
- Egyértelműen hófehér. Többet nem árulhatok el róla! - nevetett. Szívesen letöröltem volna az arcáról a széles vigyort, de lassan a műsoridő végéhez közeledtünk.
- Utolsó kérdésem az lenne, hogy hová mentek nászútra?
- Nem lesz nászút. Sajnos az már nem fér bele az időnkbe. Majd, ha kevesebbet koncertezünk, akkor elutazunk valahová.
- Köszönjük, hogy itt voltál, és alig várjuk a nagy eseményt! - mondtam.
- Én köszönöm, hogy itt lehettem! - fogott kezet velünk, majd távozott.

Vélemény!

következő rész