>>Álltunk a fényben. Vakuk villogtak feléd. Én a vörös szőnyeg mellől néztelek. Helyesebb vagy, mint valaha - gondoltam. Felém néztél. Arcod mosolyból komorba fordult. Keménnyé vált tekinteted. Tudtam, miért. Levente a karomon pihent. Akkor láttad őt először. De hamar elfordultál. Mintha fájna neked is... Vagy csak képzeltem?<<

A bejelentés óta eltelt időszakban nem sok mindent érzékeltem magam körül. Felkeltem, mint minden nap. Átnéztem az aznapi programomat. Megreggeliztettem Levit, aztán jött a bébiszitter. Elmentem munkába, késő délután, estefelé hazaértem. Meséltem a fiamnak, majd próbáltam aludni. Heteken át 2-3 órákat sikerült csak. Néha elszunnyadtam az esti híradó közben, de hamar felriadtam. Minden az esküvő körül forgott. A sajtó szinte csak ezzel foglalkozott. S amikor azt hittem, ennél nagyobb csapás nem érhet, egy levelet találtam a postafiókomban.
- Ezt nem hiszem el!
Berohantam a házba. Előkaptam a telefont.
- Mit képzelsz te magadról? - ordítottam bele. A fiam a szomszéd szobában alszik - villant be, de továbbra is csend szűrődött ki onnan. Ő nyugodt hangon válaszolt.
- A protokoll, drágám. Kénytelen voltam téged is meghívni. Hozzál kísérőt.
- Viszem a fiadat.
- Meg ne próbáld! - kiáltott. - Csak 18 éven felüli buli lesz.
- Jó kifogás. Nem akarod látni. Rohadék vagy.
- Hozd el az egyik szeretődet!
- Tudod, hogy egy sincs!
- Mert ezt a látszatot kelted.
- Már mindent értek.
- Mit értesz te? - horkant fel. - Fogalmad sincsen semmiről. Judittal boldog leszek. Te pedig végig nézed életem legszebb napját. Ahogy ölelem, csókolom őt.
- Kegyetlen vagy.
- Te pedig álszent. Jössz, vita nincs. Hozd Ádikát.
- Nem a szeretőm.
- Na, persze. Meséld annak, aki még hisz neked.
- Ott leszek.
- Rendes kislány. - És letette.

- Mekkora barom! - kiáltott fel Ádi. Pedig még csak a meghívót látta.


Szeretettel meghívjuk önt és kísérőjét

Judit és Krisztián

esküvőjére, melyet 08. 28-án tartunk.

Esketés: Budapest, Mátyás templom, 12:00
Ebéd: Pannonia Hotel és Étterem díszterme
Étkezés után tánc hajnalig!
Vacsora: hidegtál a helyszínen


- Ez még nem minden. Felhívtam, hogy kérdőre vonjam. Erre előadta, hogy én vagyok a mocsok, szemétláda, mert ki tudja mennyi szeretőt tartok. Ja, és meg ne próbáljam elvinni Levit, mert 18 éven felüli buli lesz... - Csak soroltam, és soroltam, amiket mondott. Ádám arca egyre vörösödött. Szinte rázta az ideg.
- Veled megyek, és szétverem a fejét! - ordította végül.
- Nem. Velem jössz, és mosolyogsz. Nem foglalkozol vele.